A matyó férfiviselet jellegzetes darabja a szerfölött bő ujjú ünneplőing. Gyolcsból készült, vállfoltos, galléros, a nadrágba, bő gatyába bekötve viselték, fölötte lajbival. Pamuthímzés díszíti a gallérját, elején a gomboláspántot, legfőképpen pedig a kézelőbe nem fogott, 70 cm bő ingujj végét. A hímzés piros, kék és sárga színű pamuttal készült, cakkos szélű gallérján és elején keskeny sávban elhelyezett apró virágok és levélsorok szabályosan ismétlődő váltakozása díszíti. Leglátványosabb az ingujj hímzése, amely széles felületet borít be. A minta alapja a folyókának vagy vízfolyásnak nevezett hullámos levélsor. Az ingujjat színes horgolt csipke szegélyezi, amely ún. cipóshorgolással készült. Ez az ingtípus a 19- század második felében általánosan elterjedt az alföldi parasztságnál, de ilyen bő és hosszú ujjal csak a matyók hordták. Díszítése kezdetben fehér lyukhímzés, singolás volt. A jellegzetes körtés mintákon először csak kevés piros hímzés jelent meg, majd a singolát teljesen háttérbe szorította a színes laposhímzés. A divat változásával a keskeny csíkminta lassan 30-40 cm szélessé vált, megnőttek a motívumok is. Az 1920-as években a piros-kék pamutfonalat a színes műselyem váltotta fel.
Az ingujjak szélét a századfordulón még cakkal díszítették, a széles horgolt csipke divatja ezután terjedt el. Ez a csipke olyan tömött és súlyos volt, hogy a legények verekedéskor megcsavarintva az ingujjat, ütő fegyverként is használták. A hímzett inget a keresztanya ajándékozta a legénynek, és újlegényként öltötték fel először a suhanckorból legénnyé avatott fiatalemberek. Az avatás általában télen, a környék első lagzija alkalmából történt, több egykorú legény egyszerre tartotta meg a legényavatást. A díszes lobogós inget a legény házasember korában is viselte.
In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
Fügedi Márta: 169. katalógustétel (kép: 233. oldal, tárgyleírás: 353. oldal)
hu
