MúzeumDigitárBorsod-Abaúj-Zemplén

Close
Close
Herman Ottó Múzeum, Miskolc HOM Néprajzi Tár textil - publikáció: Műkincs-kötetben megjelent tárgyfotók (textilek, viseleti darabok)

HOM Néprajzi Tár textil - publikáció: Műkincs-kötetben megjelent tárgyfotók (textilek, viseleti darabok)

Veres László – Viga Gyula (szerk.): A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
A kötetben a HOM Néprajzi Tár textilanyagából publikált kiemelkedő textilneműk, viseleti darabok: tárgyleírások tárgyfotókkal.

[ 9 Objects ]

Lepedővég, lepedőfiók

Lepedővég. Felső: cipés, madaras, alsó: cipés, rózsás. Sárga vászon, mosópamut, törtöltés, azaz nyolcasöltés. A hímzés alapanyaga angin vászon, melyen piros, kék mosópamut hímzés található. Technikája nyolcasöltés, azaz "törtöltés", száröltés, laposöltés, margitöltés. Az alsó rész mintája, a középen öt nagy rózsa, azaz rozetta, szélein öt-öt pár "cipe". A cipék között négylevelű virágok, melyekből tulipánok ágaznak ki, a nagy virágokból leveles ágak. A visszaszegése piros margitöltés, felette hurokszerűen száröltés, mely a hurokban laposöltéssé szélesedik. Térkitöltésnek nagyobb és kisebb levelek, bimbók és pontok, csillagok készültek. A felső részen három nagy bokor, melyek mindegyike egy-egy pár "cipé"-ből ágazik ki, a "cipe" motívumok esetleg virágcserép motívumból alakulhattak ki. A bokrok között egy-egy madár. A bokor két széles levélből, azaz "cserlevelekből", három rózsából, egy-egy tulipánból és leveles ágakból áll. Térkitöltésnek a madár motívumok felett egy-egy szív található, melyből bimbós, leveles ág nő ki, ezen kívül bimbók, csillagok, levelek vannak. Az alsó szél visszahajtásán kék margitöltés, felette hurokképzés-szerű száröltés, mely a hurokban több helyen laposöltéssé szélesedik ki. Minden ilyen hurokban egy kék pont.

Feltehetően a HOM_NT_53.715.67. leltári számon található lepedővég darabbal együtt egy-egy tárgy részeit képezhették a textilek. A két darab mintája és szerkesztése, motívumai teljesen megegyezőek, a két textil csak apró részletekben különbözik. A HOM_NT_53.715.66. számú textilen a felső lepedőfiók jobb oldali virágtövénél a kihajló tulipán alatt pontsorral díszített jobbra-balra hajló ágacska látható, mely a másik darabon nem található meg.

Népi név: "lepedőfiók"

Lepedővég, lepedőfiók

Lepedővég, kakasos

Kakasos lepedővég. Halottas díszlepedő bezétéje. Finom lenvászon alapon fehér mosópamuttal hímzett vagdalásos, kakasos csík (három kakas). Anyaga jó. Fent és lent a szélen varrás nyomai láthatók. Lenvászon, fehér mosópamut, vagdalás, szálvonás.
A halottas lepedőkön alkalmazott szálvonásos, vagdalásos hímzések a felvidéki bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek nagy mennyiségben. Elterjesztésükben a házaló vándorkereskedőknek (csipkár, gyolcsos, gyolcsos tót) volt nagy szerepe, emiatt "tót hímzésnek" is nevezték.

Lepedővég, kakasos

Lepedővég, csillagos

Csillagos lepedővég, halottas lepedő díszes betétje. Lenvászon alapon fehér hímzőfonallal vagdalásos hímzés. Mintája a nyolcágú csillag, mely között négy, hatszögű idomból képezett sáv választ el, melyből két oldalt egy-egy tulipán ágazik ki. A csillagok és tulipánok közepe pókozás. Két csillag és négy tulipán. Az üres teret vagdalás tölti ki. Az anyag jó állapotban van. Lenvászon, mosópamut, vagdalás, szálvonásos minta.

A halottas lepedőkön alkalmazott szálvonásos, vagdalásos hímzések a felvidéki bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek nagy mennyiségben. Elterjesztésükben a házaló vándorkereskedőknek (csipkár, gyolcsos, gyolcsos tót) volt nagy szerepe, emiatt "tót hímzésnek" is nevezték.

Lepedővég, csillagos

Lepedővég, csillagos

Lepedővég, halottas lepedő díszített betétje, csillagos, egy fiókos. Lenvászon alapon kétsoros, laposöltéses kontúrozással és az üres teret vagdalásos hímzéssel kitöltő csillagos-leveles-virágos minta. Két ilyen motívum van egymás mellett. A két széle szegett, a két vége szövött szél. Az anyag avult, a hímzés némely helyen kikopott.
A halottas lepedőkön alkalmazott szálvonásos, vagdalásos hímzések a felvidéki bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek nagy mennyiségben. Elterjesztésükben a házaló vándorkereskedőknek (csipkár, gyolcsos, gyolcsos tót) volt nagy szerepe, emiatt "tót hímzésnek" is nevezték.

Lepedővég, csillagos

Lepedő

Szűcsselymes matyó lepedőfiók, díszlepedő hímzett része. Anginvászon alapon színes szűcsselyemmel készült. Körben színes jacquard-pántlikával szegték, alját réz rojt díszíti. A díszes lepedővég a 19. században kialakuló új stílusú matyó hímzés példája. A hímzett lepedővégek a kelengye kötelező tartozékai voltak, a lakodalom előtt, a menyasszony ágyának vitelekor az egész falu népe megcsodálhatta. A díszes lepedőket a tisztaszobában álló trónusos nyoszolyára, díszágyra terítették úgy, hogy az ágyterítő alól kilátsszon a hímzése. A legdíszesebb hímzett lepedő a tulajdonos halotti lepedőjeként is szolgált. (Fügedi Márta 1999, A Herman Ottó Múzeum műkincsei, 341. o. tárgyleírása nyomán)

Lepedő

Férfi ing, lobogó ujjú

A matyó férfiviselet jellegzetes darabja a szerfölött bő ujjú ünneplőing. Gyolcsból készült, vállfoltos, galléros, a nadrágba, bő gatyába bekötve viselték, fölötte lajbival. Pamuthímzés díszíti a gallérját, elején a gomboláspántot, legfőképpen pedig a kézelőbe nem fogott, 70 cm bő ingujj végét. A hímzés piros, kék és sárga színű pamuttal készült, cakkos szélű gallérján és elején keskeny sávban elhelyezett apró virágok és levélsorok szabályosan ismétlődő váltakozása díszíti. Leglátványosabb az ingujj hímzése, amely széles felületet borít be. A minta alapja a folyókának vagy vízfolyásnak nevezett hullámos levélsor. Az ingujjat színes horgolt csipke szegélyezi, amely ún. cipóshorgolással készült. Ez az ingtípus a 19- század második felében általánosan elterjedt az alföldi parasztságnál, de ilyen bő és hosszú ujjal csak a matyók hordták. Díszítése kezdetben fehér lyukhímzés, singolás volt. A jellegzetes körtés mintákon először csak kevés piros hímzés jelent meg, majd a singolát teljesen háttérbe szorította a színes laposhímzés. A divat változásával a keskeny csíkminta lassan 30-40 cm szélessé vált, megnőttek a motívumok is. Az 1920-as években a piros-kék pamutfonalat a színes műselyem váltotta fel.
Az ingujjak szélét a századfordulón még cakkal díszítették, a széles horgolt csipke divatja ezután terjedt el. Ez a csipke olyan tömött és súlyos volt, hogy a legények verekedéskor megcsavarintva az ingujjat, ütő fegyverként is használták. A hímzett inget a keresztanya ajándékozta a legénynek, és újlegényként öltötték fel először a suhanckorból legénnyé avatott fiatalemberek. Az avatás általában télen, a környék első lagzija alkalmából történt, több egykorú legény egyszerre tartotta meg a legényavatást. A díszes lobogós inget a legény házasember korában is viselte.
In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
Fügedi Márta: 169. katalógustétel (kép: 233. oldal, tárgyleírás: 353. oldal)

Férfi ing, lobogó ujjú

Kötény

Kötény, női ünneplő viselet. Kékfestő alapon tarka hímzés. A hímzőfonal berliner piros, sárga, pirosas lila, zöld, fehér színekben. Technikája virágos keresztszem, tűzőöltés "egyszerű". Mintája a kötény alsó szélén torony, felette öt, színekben váltakozó ferde csík között piros háromszög, felette torony, majd e felett nagy rózsák, melyből négy oldalt egy-egy hármas levél ágazik ki (hat és fél rózsa), e felett asztallábas csillagos (nyolc és fél csillag), majd felette zeg-zug vonal, e felett pedig nagy bokor csillagos, négy csillag, a két végén egy-egy félcsillag. E mintasor felett egy 4 cm széles dupla anyagból kihúzott és rávarrott rojt, mely váltakozó színű berliner tűzőöltéssel és egyszerűvel van rávarrva. A rojt felett két zeg-zug vonal között 10 különböző színnel kontúrozott csillag. Ugyanilyen és sárgával kontúrozott csillag van a kötény felső két sarkában. A kötény felső szélén hét behajtás van, mely felett 5,2 cm hosszúságban tarka mértani keskeny csíkok vannak ráhímezve. Az alsó dupla rojt 5,5 cm és váltakozó színű tarka berlinerrel és egyszerűvel van felerősítve. Az anyag állapota jó, a színek fakultak, a berliner molyrágott.

Kötény

Bunda

A bokáig érő hosszúságú, palástszerű ujjatlan bunda fehér báránybőrből készült, fekete gyapjúszállal hímezve. A bunda 8 szabott részből áll: 1 vállbőr, 2 válltányér, 2 eleje, 1 hátsóbőr és 2 oldalbőr alkotja. A szabást, szerkezetet követi és hangsúlyozza a virágozásnak nevezett díszítés is. A díszítményt egyszerű motívumok, virágelemek és levelek változatos variációi alkotják. A bunda felső részén, a vállbőrön és az ehhez kétoldalt kapcsolódó válltányéron a legdúsabb a hímzés. A vállrész jó szabása és tartóssága a jó bunda lényege, hiszen ez tartja a nem csekély súlyt. A vállrész és az alsó bundarész összedolgozását keresztkötésnek nevezik, ez tagolja a díszítést is, ennek vonalában a kompozíció oldódik. Az aljabőrök enyhén trapéz alakúak, számuk meghatározza a bunda bőségét. Az aljabőrök egymással való összedolgozási vonalát erisztéknek nevezik, ezt általában lefelé futó levélsor hangsúlyozza. A bunda alján körben keskeny folyókás mintasor zárja a díszítést, ehhez pedig a színes bőrcsíkok összedolgozásából nyert csipkézés csatlakozik. A bunda zárásához egy nagy makk alakú gombot használtak a nyaknál, s belülről két kézzel összefogta a viselője. Gallérja fekete rövid szőrű kisbárány bőréből készült.
A dél-borsodi Bükkalján nagy hagyománya volt a szűcsmesterségnek. Bükkábrányban, Mezőkeresztesen, Gelejen, Mezőkövesden jelentős paraszti szűcsipar virágzott, elsősorban a színes viseletükről híres matyók igényeinek, de emellett a környék szükségleteinek ellátására is. A nőknek díszes ködmönöket, a férfiaknak pedig hosszú bundákat készítettek, megrendelésre. A parasztszűcsök nemcsak a bunda varrását és díszítését, hanem azt megelőzően a bőr kikészítését is maguk végezték.
Az irha megmunkálása és a prém kifésülése nagy szakértelmet kívánó, hosszadalmas, nehéz munka volt. A szabás papírminta, „módla" alapján történt. A kiszabott bőrdarabokra kékítővel és lúdtollal rajzolták elő a mintát, majd a kihímzett darabokból állították össze a bundát. A köznapi bunda hasznos szolgálója volt a pásztorembernek, ruhadarab, ülő- és fekvőalkalmatosság is egyszerre. Használaton kívül a kamrában szegre akasztva volt a helye.
A bükkalji szűcsök mesterségbeli tudását bizonyítja az is, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon egy remekbe készített mezőkeresztesi bekecs bronzérmet nyert.
In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
Fügedi Márta: 186. katalógustétel (kép: 250. oldal, tárgyleírás: 362-363.)
Használat módja: gazdálkodó templomba járó bundája volt.

Bunda

Cifraszűr, gazdaszűr

A szűr a híres és nagy múltú debreceni szűrszabómesterség stílusát tükrözi. E vidéken terjedt el ugyanis az ún. nyakas szűr, melyet a nagy négyszögletes gallér mellett még kis állógallér is díszített. Ezt a fajtát a pásztoremberekkel szemben elsősorban a falusiak, a földműves nép viselte. A szűrt széles barna posztórátét szegélyezi, ehhez kapcsolódik a barna különböző árnyalataival varrt hímzés. Ez foltszerűen illeszkedik az eleje vállához, két barna posztócsík közé. Kétoldalt az ujjak alatt szélesen díszített az aszajrész is, de a háromsoros keskeny hímzés mellett itt is a csipkézett posztórátét dominál. Ujja kézfején a díszes posztószegést szintén egy-egy szimmetrikus felépítésű virágbokorhímzés egészíti ki. Változatos a szűr aljának díszítése, ahol a széles posztórátét a feleresztésnek nevezett összevarrásokat követi, és ezt hangsúlyozzák a rátétek közé illeszkedő hímzett egységek is, hullámos szárú virágbokor és folyóvirág váltakozásával. Leglátványosabb a nagyméretű négyszögletes szűrgallér, melyet a barna posztókereten belül szinte teljesen kitölt a hímzés.
A több árnyalatú barna szín váltogatásával készült hímzés fő motívumai stilizált növényi elemek, ún. malomrózsa, szegfű és rozmaringlevél. A motívumok tömören sorakoznak a hímzett felületen, így a díszítés foltszerű, melyben a zsúfoltságot a szín- és formaritmus oldja. A szűr elöl gombkötő által készített összeakasztóval kapcsolható össze. Ehhez csatlakozik a háton lelógó, hátravetőnek nevezett cifra több ágú zsinór. Szintén gombkötőmunka az ún. komlórózsák sora, ezek a színes zsinórból hurkolt kerek díszítmények ismétlődnek a gallér csücskein, valamint az aszajdísz két oldalán, a szűr ujján és alján is körben. A szűr a magyar parasztság és különösen a pásztorember legősibb, legkedveltebb, népdalokban is gyakran emlegetett felsőruhája volt. Kizárólag férfiak viselték, elsősorban ünnepi alkalmakra. Csak a múlt század eleje óta díszítik, eleinte csak színes posztócsíkokkal szegték, majd színes rátéttel és hímzéssel mind gazdagabban díszítették, így alakult ki a cifraszűr. Ez a díszes ruhadarab a paraszti társadalomban a reprezentáció kelléke is volt, ebben illett esküdni, hivatalos helyre menni.
In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
Fügedi Márta: 187. katalógustétel (kép: 251. oldal, tárgyleírás: 363.)

Cifraszűr, gazdaszűr