A bokáig érő hosszúságú, palástszerű ujjatlan bunda fehér báránybőrből készült, fekete gyapjúszállal hímezve. A bunda 8 szabott részből áll: 1 vállbőr, 2 válltányér, 2 eleje, 1 hátsóbőr és 2 oldalbőr alkotja. A szabást, szerkezetet követi és hangsúlyozza a virágozásnak nevezett díszítés is. A díszítményt egyszerű motívumok, virágelemek és levelek változatos variációi alkotják. A bunda felső részén, a vállbőrön és az ehhez kétoldalt kapcsolódó válltányéron a legdúsabb a hímzés. A vállrész jó szabása és tartóssága a jó bunda lényege, hiszen ez tartja a nem csekély súlyt. A vállrész és az alsó bundarész összedolgozását keresztkötésnek nevezik, ez tagolja a díszítést is, ennek vonalában a kompozíció oldódik. Az aljabőrök enyhén trapéz alakúak, számuk meghatározza a bunda bőségét. Az aljabőrök egymással való összedolgozási vonalát erisztéknek nevezik, ezt általában lefelé futó levélsor hangsúlyozza. A bunda alján körben keskeny folyókás mintasor zárja a díszítést, ehhez pedig a színes bőrcsíkok összedolgozásából nyert csipkézés csatlakozik. A bunda zárásához egy nagy makk alakú gombot használtak a nyaknál, s belülről két kézzel összefogta a viselője. Gallérja fekete rövid szőrű kisbárány bőréből készült.
A dél-borsodi Bükkalján nagy hagyománya volt a szűcsmesterségnek. Bükkábrányban, Mezőkeresztesen, Gelejen, Mezőkövesden jelentős paraszti szűcsipar virágzott, elsősorban a színes viseletükről híres matyók igényeinek, de emellett a környék szükségleteinek ellátására is. A nőknek díszes ködmönöket, a férfiaknak pedig hosszú bundákat készítettek, megrendelésre. A parasztszűcsök nemcsak a bunda varrását és díszítését, hanem azt megelőzően a bőr kikészítését is maguk végezték.
Az irha megmunkálása és a prém kifésülése nagy szakértelmet kívánó, hosszadalmas, nehéz munka volt. A szabás papírminta, „módla" alapján történt. A kiszabott bőrdarabokra kékítővel és lúdtollal rajzolták elő a mintát, majd a kihímzett darabokból állították össze a bundát. A köznapi bunda hasznos szolgálója volt a pásztorembernek, ruhadarab, ülő- és fekvőalkalmatosság is egyszerre. Használaton kívül a kamrában szegre akasztva volt a helye.
A bükkalji szűcsök mesterségbeli tudását bizonyítja az is, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon egy remekbe készített mezőkeresztesi bekecs bronzérmet nyert.
In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999.
Fügedi Márta: 186. katalógustétel (kép: 250. oldal, tárgyleírás: 362-363.)
Használat módja: gazdálkodó templomba járó bundája volt.
