Vaszary 1909-re datált képén egy elegánsan öltözött polgárasszonyt látunk, aki kék támlás széken ülve, félig hátulról ábrázolva tűnik fel, amint kesztyűs kezeivel finoman magához emel és gyönyörködve szemlél egy fekete csíkos szürke macskát. Mintegy a nő válla fölött látunk rá a közeli nézőpontú jelenetre, úgyhogy a mosolyt sejtető női profilban csak diszkréten, a szemből látható macska odaadó tekintetében viszont bájos közvetlenséggel érződik a kép derűs-idilli hangulatát adó életszeretet és gondtalanság. E súlytalan témát, mely egy önmagában semmis pillanatról szól, a magabiztos festői előadás ízléses dekorativitása, a festő pillantása ruházza fel művészi jelentőséggel. Ennek fényében jut főszerephez a hölgy dúsan viruló rózsákkal és hosszú fekete szalaggal díszített kalapja, amely a puha-sötét és üde-világos színek meleg harmóniájára hangolja a koloritot, átlós ecsetvonásokkal képzett élénkzöld háttérbe ágyazva, melynek érzéki, de nagyvonalúan könnyed faktúrája a vászonalapot is látni engedi. A mű készítésének idején Vaszary fordulatosan fejlődő stílusvilága újabb változásokon ment keresztül. A kolorizmus dominanciája mellett bizonyos mértékig a képi szerkezet feltűnőbb hangsúlyozása került előtérbe. A változás tüneteként értelmezhető a helyenként rajzos karakterű ecsetkezelés expresszív fokozódása, valamint a formákat körülíró kontúrvonalak markáns jelzése a képelemek elhatárolásában.
