Az Oszlopnál című gouache-kép a Kövesi-gyűjteményben található Ámos-darabok közül egyike az életmű tragikus vonulatába illeszthető azon keveseknek, amelyek a vészterhes történelmi korszakot idézik, s a háború nyomában járó üldöztetés, állandósult veszélyérzet tapasztalatából születtek. Ámos Imre 1944 novemberében halt meg ismeretlen körülmények között, feltehetően a türingiai Ohrdruf Nordlager koncentrációs táborban, ahol utoljára látták őt élve. A háború hatása alatt kibontakozó utolsó periódusát elsősorban végletes expresszivitással párosuló szürreális képzetalkotás jellemzi, amelynek fontos vonása, hogy a jelenre koncentrál, és szöges ellentétben áll a korai évek halk szavú, gyakran nosztalgikusan elvágyódó piktúrájával. Ámos technikájában nyersebb színkezelés vált uralkodóvá, gesztusosan felvitt tiszta és hideg színek (főleg kék, vörös, fehér és zöld) fedi és hatja át egymást a legtöbb képén. Szimbolizmusa tömörebb és elvontabb formákat öltött, nagyobb tartalmi intenzitással. Az Oszlopnál főszereplője egy lepelszerű öltözetbe csavart fehér nőalak, amely egy fehér, kissé ferde antik oszlopnak dől, testén egy brutális, vérző sebet idéző hasadással. Az antik oszlophoz többek közt az értelmes rend, a spirituális erő, az antikvitás örökségét felelevenítő humanizmus eszménye köthető, s a kísérteties figura feltűnhet úgy, mint amely mindezeknek védtelenné vált, haldokló szellemét képviseli. Az oszlop és az alak köré fekete árnyak ékelődnek, a jobb szélen lévő aranysárga sávval együtt diszharmóniát, feszültséget, fenyegető érzetet keltenek. Érdekes kettősség, hogy a feminin alaknak és a mögötte nyújtózó árnynak csak egy-egy, ellentétes színű – fekete, illetve fehér – szeme látható, ami arra utalhat, hogy nemcsak feszültség van közöttük, de ki is egészítik egymást. A háttérben álló lángnyelv formájú fa részben a természeti környezetet jelző tértagoló szereppel bír, másrészt valamiképp oldja az előtérben sűrűsödő drámaiságot. A vér súlya kékesfehér lombozatán rózsaszín fátyolszerűséggé szelídül, amely halvány nyomokban átjárja a szintén kékesfehér oszlopnál álló fehér nőalakot is.
