Perlmutter Izsák festészetében a paraszti enteriőrök mellett külön vonulatot alkotnak a rákospalotai otthonának helyszíneit megidéző figurális képek, amelyeken legtöbbször a festő fogadott lányának, Cleónak a képmása tűnik fel, aki minden bizonnyal a Hölgy napernyővel című műnek is a modellje volt. Molnos Péter megfogalmazását idézve: Cleo „nemes vonásaihoz a festő rákospalotai villájának elegáns enteriőrjei és gondosan ápolt kertje nyújtott dekoratív hátteret”. Perlmutter nagy szeretetben és féltő gondoskodásban nevelte egyetlen gyermekét, amiből általában visszaérződik valami az őt ábrázoló képek szelíd hangvételén keresztül. A napernyős fiatal hölgy otthonos eleganciával öltözött figurája mély, melankóliával határos nyugalomba merülve ül a kerti nyugszéken, lábait zsámolyon pihentetve, szerkezetileg a kép bal felső és jobb alsó sarka között húzható átlót hangsúlyozva, amely két részre osztja a kompozíciót. Az átlótól balra helyezkedik el a voltaképpeni szereplő, akit finoman beárnyékol a napfénytől ragyogó fehér napernyő, s aki a székkel együtt maga is erősen kontrasztos árnyékot vet a verőfényes foltokban vibráló talajra. Az átlótól jobbra látható – mintegy második ernyőként borulva a nőalak felé – egy ágas-bogas faág, amelynek a szomorú japánakácéra emlékeztető bonyolult vonalrajza a háttér zöldjén kalligrafikus szépséggel bontakozik ki. A festő érezhetően kedvét lelte ebben a túlfinomult érzékenységű szövevényben, s adódott is, hogy megduplázza, sőt robusztussá fokozza a fa árnyékát jelző kavargó ecsetvonások kavalkádjában, maximálisan kiaknázva a látványos beállításban rejlő művészi potenciált.
