Bálint Endre korai művei közül nagyrészt csendéletek maradtak fenn. Ez a műfaj volt a festő sokféle modern hatást befogadó kezdeti törekvéseinek legkedveltebb terepe. E képei a modernizmus stílusteremtő alkotói és jelenségei közül nemzetközi viszonylatban leginkább Braque és a fauvizmus, hazai összefüggésben pedig Czóbel Béla piktúrájának a hatásait tükrözik. A második világháború utolsó éve nagy változásokat hozott Bálint számára is. Háború előtt készült műveit megsemmisítette, ősztől azonban ő is részt vett a modern művészeti törekvések meghonosítása iránt elkötelezett Európai Iskola nevű progresszív csoportosulás munkájában. Közvetlenül a háború után, annak személyesen megtapasztalt borzalmait rögzítette néhány expresszív jellegű képben, amelyektől aztán újra a harmonikusabb szemléletű csendéletfestés felé fordult. A Poharas csendélet című festményét jellemezve főleg Czóbel stílusára utalhatunk a megformálásban észlelhető hasonlóság alapján. A vastag fekete kontúrok közé fogott, plasztikus vonásokkal és széles gesztusokkal festett kompozíció tárgyául egy kerek, zöld edény és – vele átfedésben – egy hosszúkás üvegpohár szolgál. A vöröses asztallap, a zöld edény, a helyenként zöldes árnyalatú szürkésfehér háttér „bárdolatlan” felületei adják a kép szerény színharmóniáját, amelyben feltűnően hangsúlyos a csúcsfényt jelző fehér vonások nyersessége.
