Az 1940-es évek elejére tehető Fekvő akt a Kádár stílusát meghatározó dekoratív modern hangvételben, ám az 1930-as évek kompozícióihoz képest plasztikusabb felfogásban ábrázolja egy nő figuráját. A légiesen könnyed, finom és áttetsző emberformák kölcsönhatására alapozott aktos vagy figurális képekkel szemben a nőalakok ábrázolása általában valamelyest szilárdabb formát öltött Kádár későbbi képein, jóllehet az art deco terminussal körülírható erősen stilizáló kifejezésmód ezeken is mérvadó maradt. A hullámos körvonalakba zárt fekvő akt teljesen szembefordult testtel és tiszta profilba fordított arccal, mintegy a képsíkba transzponálva vagy felülről nézve tárulkozik fel egy rovátkákkal tagolt szürkésfehér fekhelyen, amely mint egy nyitott osztrigahéj foglalja magában az alakot, és ilyenformán – legalábbis a hasonlat erejéig – klasszikus attribútumként járul hozzá a kép témájához. A kissé megnyújtott törzsű figura a feje mögé kulcsolja kezeit, hegyes könyökeivel markánsan keretezve arcát, a lábait pedig szorosan összezárja (lábfejei szinte összeolvadnak), s így érezhetően szabatos, feszes helyzetben rögzül. Hátterét élénk gesztusokkal felvitt, néhány keretező vonallal tagolt, vörös és zöld színű amorf felület tölti be, amely hideg, száraz fényködre emlékeztetve borul a gyöngyházfehérségű nő fölé.
