Néprajz - Pásztorművészet

Pásztorbot, népi nevén "barkóca bot". Fiatal barkóca-berkenye facsemete. Gyökeréhez közel elvágva, hántott, lefaragott. A gyökeréhez közel eső rész bunkó formában kiszélesedett. Kissé szúette. Megjegyzés: törött, 20 cm hiányzik. Használat módja: fegyver.

Pásztorbot, népi nevén "barkóca bot". Anyaga: barkóca-berkenye fa, fiatal facsemete a gyökeréhez közel kiszélesedő végén levágva. Hántolt görcsös, fogója laposra faragott végű görcs. Gulyás használta.

Pásztorbot, "barkóca bot". Fiatal berkenyefából vágott. A növő csemete kérgét behasogatták, a seb idővel beforrt cifra dudorok formájában. A csemetét közel a gyökérhez vágták ki. Ezért a gyökér felé eső rész bunkószerűen kiszélesedett. Ez a bot feje. Használat módja: Pásztorember fegyvere. Népi név: "barkóca bot".

Pásztorbot. Berkenye csemetéből lefaragott, hántolt. A növő berkenye-barkóca csemete kérgét bevágásokkal és bevésésekkel megsértették. A sebek behegedése után szemformájú díszek keletkeztek, innen ered a "fájdalmas bot" elnevezés. A csemetét a gyökérhez közel vágták le, azon a helyen a bot bunkószerű. Állapota szúette. Használata: pásztorfegyver.

Fütykös, "F. K." jellel. Berkenyefából vágott, hántolt, bemetszett, ólmozott. A növekvő berkenyefa csemetéjét végig és köröskörül bevagdalták. A csemete a sebeket díszes dudorok formájában kiforrotta. A bot vastagabbik vége ólommal be van öntve, az ólomtok alul cakkos. Alatta kettős cakkos ólomgyűrű van ráöntve a fa bevésésével. A ráöntés nélkül hagyott részek F. K. 1899 szöveget mutatnak. Az ólmozás hiányos, a fütykös markolati vége letört, hiányos, az egész farész szúette. Pásztorfegyver.

Pásztorbot. Fiatal keményfából kivágott, hántolt, faragott, és három szakaszon ólommal díszesen beöntött bot. A bot feje bunkó formában kiszélesedett, mivel a fiatal facsemetét a töve közelében vágták ki. Az ólombeöntések nagyobbrészt egymásba folyó nyílhegyes végű kereszt alakokat, és kisebb részben a legfelső szakasz tetején pedig csúcs mintákat alkotnak. A bot kopott, az ólombeöntés kissé hiányos. Használata: pásztorfegyver.

Szilvafából készített, felül ívesen hajlított, vörösre politúrozott és fémdíszítéssel ellátott görbebot. Nyakára vörösrézhüvely van ráhúzva. Felirata: LÁDHÁZA. NYÉK. SÓLYOM:GY: szövegű rákarcolással, 1937 pontozással. A vörösrézhüvely alatt alumínium berakás van hullámos, cakkos, rácsos és pontozott motívumokkal. A bot alsó végét vashüvely védi, a bot végébe vasszög van beleverve.

Mintás bot, pásztorbot. Juharfából hengeresre faragott, vágott, karcolt, választóvízzel festett. Két szélén és közepén látható többszörös, gyűrűs díszítés két nagyobb szakaszra bontja a bot felületét. Az egyik szakaszon csak bekarcolt naturális motívumú minták (tulipánok, cserfalevél, boglár) nyúlnak ferdén körbe, a másik szakaszon ugyanazok a motívumok már részben választóvízzel meg vannak festve. A bot sárgára van pácolva. Mintadarab.

Puhafából készült bot, a végén disznófej faragva. Két részből áll. Kopott, hiányos állapotban. Sétabotként, dísztárgyként használták.

Barkócafából (berkenyéből) készült pásztorbot, görcsös hegekkel, piros színű. Szabó József Miskolc-felsővárosi csordás használta 1957-ig, amikor a múzeumba került. A botot úgy készítik, hogy a barkócafa ágát még élő, lábon álló korában kiválasztják, és késsel a kérgét sűrűn megsebzik. Ettől a fa felületén görcsök, forradások keletkeznek. A botot kivágása után trágyadomb alá helyezve érlelik, ettől kapja jellegzetes piros színét.

Barkóca-csemetéből vágott pásztorbot, behasogatott nyaka ólmozott, feje marhacsont. Sebdíszítéses: a növő csemetét késsel körbe-körbe behasogatták, majd gyógyulni (kiforrni) hagyták. Pásztormunka. Népi név: "barkóuca"

Juharfából (jávorfából) faragott, kígyós pásztorbot. A miskolc-görömbölyi Dulai család (juhász dinasztia) hagyatéka. A fogója köralakban összeér, kinyújtott nyelvű kígyót formáz. A bot felső felére egy végigtekerődző kígyó van faragva. Mindkét kígyó szemét és a nyelvét kinyújtó kígyó fogait fémberakással jelöli a készítő. A kígyótest mellett szabadon maradó részek díszesen faragottak, ezek a motívumok jelennek meg: koronás címer, pásztorélet, erdei állatok. A botot Berze János (Berzi Jani vagy Berze Jani) Heves megyei faragó pásztor készítette, és a Dulai család hozta magával Miskolc-Görömbölyre.

Hántolt fiatal borókafa ágból készült görbebot. Vágott, meleg vízben hajlított.

Feje diófából vágott, dombormívesen koronaformára faragott, tulipánmintás bevéséssel. Csúcsáról hiányzik, letörött a ferde kereszt. A bot szára utólag lett beleerősítve a faragott felső részbe. Használat módja: 1938-ban Borbély Maczky Emil, Borsod vármegye főispánja 150 darab, Szent Koronával ékesített botot készíttetett egy cserépfalusi faragóval. A későbbiekben különböző ünnepi eseménysorozatok részeként minden megyebeli település bíráját megajándékozta a mívesen megmunkált bottal, a bírói hatalmi jelvénnyel. A készítés időpontja a Szent István Emlékév, Szent István király halálának 900. évfordulója, egyben a budapesti Eucharisztikus Világtalálkozó éve.

Természetes ágból vágott bot, kézhez alakított fogóval.

Juhászkampó. Fa nyélen kampószerűen meghajlított, végén ellapított, köpüs felerősítésű vas. A juhászok pásztorbotja nem csak terelőeszköz, hanem a juhok nyájból való kifogására szolgál a kampót a juh hátsó lábára akasztva.

Természetes faágból, somfából készült görbebot, a tenyérnek kialakított fogóval.

Félig kész görbebot, természetes faágból készült, vége mesterségesen vissza van hajlítva dróttal.

Somfából készült görbebot, kör keresztmetszetű, vége kissé be van hajlítva.

Somfából készült juhászbot, vége fogásra és ütésre van kiképezve.

Görbebot természetes faágból, fogórésszel, anyaga somfa.

Természetes fából készült görbebot, fogórésszel.

Somfából készült görbebot. Szára görcsökkel díszített, fogója természetes. Sebdíszítéses: a növő csemetét késsel körbe-körbe behasogatták, majd gyógyulni (kiforrni) hagyták.

Juharfából készült pásztorbot. Nyele nagyrészt sima, végén bunkó, díszítetlen.