A gyűjtemény leírása
A múzeum legnagyobb büszkesége az országos jelentőséggel bíró képeslevelezőlap-gyűjtemény, melynek becsült nagysága jelenleg a 1 000 000 darabra tehető, s így ez Magyarország legnagyobb ilyen jellegű kollekciója.
A képeslapok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez a mai napig nem áll rendelkezésre katalógus, vagy összefoglaló kiadvány, amiből tájékozódni lehet a megjelent lapokról. Ezért volt úttörőmunka, hogy dr. Petrikovits László gyűjteményét első perctől kezdve tudományos, tanulmányi célokat szolgáló irányba kezdte fejleszteni. Kisebb eltérésekkel, bővülő témakörökkel ma is az ő elképzelése alapján tartjuk nyilván a gyűjteményt, mely számos kutatónak értékes kép- és adatanyaggal járul hozzá munkájához.
A gyűjtemény legnagyobb és egyben legértékesebb részét képezik a földrajzi témájú (vagy közismertebb nevén tájképi) lapok. Ezek segítségével nyomon követhető a táj és a települések arculatváltozása századunkban. A helytörténet szempontjából különösen fontosak e lapok, hiszen egy-egy település épületeiről ezek által maradt fenn legnagyobb számban képdokumentum. Ezt már az építészek is kezdik felismerni, hiszen rendszerint felkeresik a gyűjteményt a restaurálási munkák megkezdése előtt (pl.: szerencsi vasútállomás, kollégium, bíróság, iskola épülete, utcakép kialakítása). Színházi és filmes szakemberek is gyakran felhasználják a lapokat a különböző korok hangulatának felidézésére. Jelenleg a gyűjteményben kb. 320 000 külföldi tájképi lapot őrzünk. Ezeket országonként különbontva, egyes európai államok esetén településenként csoportosítva tároljuk. A magyar területekről készült lapjaink száma kb. 250 000-re tehető. Ezeket az időrend mellett (1945 előtti, 1945 utáni) településenként csoportosítottuk, nagyobb városok esetén tovább bontottuk: pl. utcák, jellegzetes épületek, templomok iskolák szerint. A magyar településekről meglevő lapjaink számát katalógusban tartjuk nyilván.
A tájképi anyag mellett a kutatók részéről leginkább a tematikus lapok iránt mutatkozik érdeklődés. Nincs az életnek szinte olyan területe, amelyről ne jelentettek volna meg képeslapot. Éppen ezért e lapok témája rendkívül szerteágazó, csak néhány kiragadott témát említve: a történelem, a néprajz (a magyar és más népek viseletét, szokásait bemutató lapok), a képzőművészet (festmények, szobrok, egyes múzeumok gyűjteményeit bemutató lapok), a közlekedés (vasútállomások, vonatok, mozdonyok, gépjárművek, hajók, repülőgépek), a természettudomány (állatokat, növényeket, ásványokat ábrázoló) lapjai számtalan alkategóriába rendezve kaptak helyet a gyűjteményben.
Külön kategóriát alkotnak az üdvözlő lapok, melyek igen nagy számban találhatók meg a gyűjteményben. Ezek segítségével a néprajz számára fontos megfigyeléseket tehetünk, összehasonlíthatjuk az egyes népek, országok ünnepi szokásainak különbözőségét.
A képeslapnak nemcsak a témája lehet érdekes, de a mód is, ahogyan megformálták. Különösen a század első két évtizedében rendkívül sok különleges technikai megoldású lapot jelentettek meg. Az anyaguk, formájuk alapján lehet őket csoportosítani. Különlegesek, mert eltérnek az átlagostól, a megszokottól, s olykor egyediek. A fakéreg, farost, falemez lapokra jobb híján a katonák vágyaikat írták, rajzolták.
Az 1899-ben megjelent 17 népdalos zenés képeslapot a 60-as évek divatja követte: a lemezjátszó elterjedésével a korabeli slágereket vitték fel mikrobarázdás hanglemezes lapokra. A 70-es években a kör alakú képeslap jelentett új formai megoldást.
A matricás, karte-maximum, a zsáner, a hímzett, a selyem, a gyöngyporos, a csipkés, a tükrös, a haj és szövetrátétes, a dimenziós, az átvilágítható lapok után a XX. századvég divatja a lézerfestésű képeslap.