A szentendrei festészet, melyhez Ámos Imre számos műve kapcsolódik, műfaji szempontból a táj- és utcaképet részesítette előnyben. A Kilátás című festmény témáját is egy szentendrei utca látványélménye alapozta meg, amit a felismerhetően helyi, de nem lokalizálható motívum mellett a várost megnevező hátoldali felirat is megerősít. Az élményen kívül legalább olyan fontos tényező a korszak szentendrei jellegű festőiségének hatása, melynek egyik fő forrása Czóbel Béla expresszív festészete volt. A pasztózus felületű képen vaskos ecsetvonásokkal jelzett elemekből épített, feltűnő módon leszűkített teret látunk, amit a sötét földszínek fojtottan terjengő homálya szürkületi légkörrel telít. A nyitott ablakon át megjelenő kilátásban – a képcím jelentésével kissé ellenkező módon – a közelség és a távolság érzete ambivalenssé válik. A tekervényes utca mélybe vezető látványát más-más térréteget jelző, de egyező nagyságú elemek, balról a spalettás háztömb, jobbról az ablakszárny szegélyezi, illetve zárja szűkös határok közé. A bizonytalan térérzetet az esetlegesnek ható képkivágat és középen a vörösesbarna staffázsfigura is fokozza, mely utóbbi túl nagy a tömbszerű házhoz képest, miközben a látszatnak megfelelően kisebb, mint az ablakban álló virágcsokor, amely a néző képzeletbeli helyzetét hivatott kijelölni. A vörös rózsákra emlékeztető virág – szerkezeti funkcióján túl – szelíden dekoratív vonással is gazdagítja a képet.
