A pásztor című akvarellnek feltehetően ószövetségi vonatkozásai vannak Ámos képi világának kontextusában, s erős szimbolikus jelentőséggel bír. A művész eredetileg az Ungár családnevet viselte, amit 1934-ben változtatott meg Ámosra a bibliai Ámosz próféta után, aki elhivatása előtt pásztorként élt a júdabeli Tékoa városában. Ámos mondhatni szellemi ősét tisztelte benne, s nevének felvételével egyfajta szent elhivatottság mellett tett tanúságot, ilyen módon is kifejezve, hogy az igazságkereső művész sorsával vagy szereptípusával azonosul. A pásztor tehát, mint ősi és szakrális képzetekre utaló figura, átvitt értelemben önarcképnek és a bibliai próféta felidézésének tekinthető. A kép egyszerű, ám sajátos vizuális megoldásai kihangsúlyozzák a szikár, emberforma figura idegenszerű lényét, melyhez attribútumként társul a spirituális tisztaság és szelídség állata, a tehén. A vörös és kék árnyalatok összekapcsolják a pásztort a borús éggel, illetve jelezhetik a fentről származó „delejező” erőt, mely kiemeli őt az emberi és természeti környezetből. A háttérben lévő létrás szalmakazal motívuma is többletet nyer, a kép befogadását a jelentéskereső szemlélés irányába ösztökéli, s ugyancsak egyfajta anagogikus szándék meglétét jelzi.
