Az egymással szoros kötésben lévő színmezőkből álló síkgeometrikus kompozíciót a tiszta és élénk színek váltakozása, alapvetően a sárga és a fekete kontrasztja határozza meg. A világos és sötétebb mezők csoportjai élesen elkülönülnek, ugyanakkor át is hatják, kölcsönösen felerősítik egymást. Jobbra négy sárga kör látható függőleges vonalra fűzve, egymástól egyenlőtlen távolságban, melyek közül a legalsót hangsúlyosan elmetszi a kép széle, a sík nyitottságát éreztetve. Az egyenesekkel határolt, markáns szögekben metszett elemek feszes kohéziójában a szabad kézzel történő alkotás nyomai is jól érzékelhetőek, s a látszólag szigorú pontossággal kimért képbe egyfajta szabálytalan, improvizatív jelleget visznek. A függőleges, vízszintes és átlós élekkel felosztott kompozíció, a színkörök és -mezők együttese mozgásérzet illúziója nélkül, redukált formanyelven fejez ki egyfajta absztrakt dinamizmust, amely a századeleji avantgárd konstruktivista irányzatát jellemző tiszta és személytelen intellektuális erők ideáját idézi fel.
