A besztercebányai utcarészlet Perlmutter egyik ismert főműve, az 1906-os Vásár Besztercebányán című kép születése körüli időszakra tehető, amikor Hollandiából véglegesen hazatérve, de még rákospalotai letelepedése előtt a festő időnként Szolnokon és Besztercebányán is dolgozott. Ezen a képen a távlatos rálátás szabadsága helyett a majdnem szemből látott egy- és kétemeletes felvidéki lakóházak sora sűrűn és aprólékosan traktált felületként zárja le a képteret, amelyből a látvány nagyobb részét öleli fel az üres utat vagy teret jelző előtér. A figyelem súlypontja szándékosan, sőt kényszerűen erre az „üres” részre irányul, ahol a festék anyagában való öncélú dúskálás – mintha a tiszta festői tettvágy impulzív gesztusait látnánk – szinte mértéktelen jelleget ölt. A szaggatottan hullámzó ecsethúzások kusza összevisszaságával felszántott felületen az ábrázolást felszámoló színfoltok megdermedt áradatát látjuk. Talán az egész életművön belül is szélsőséges és kissé diszharmonikus megnyilvánulása ez a festmény Perlmutter azon hajlamának, hogy a tárgyból hipertrofikus színlátványt hozzon létre, s mindent – Molnos Péter kifejezését idézve – „fékezhetetlen díszítővágyának” rendeljen alá.
