Az erdő mint a kép hangulati jelentését közvetítő természeti tér – a hegyvidékhez és a lapályos síksághoz hasonlóan – esszenciális jelentőséggel bír Mednyánszky művészetében. Egyike azon őstémáknak, melyeken keresztül a fáradhatatlan szellemi törekvőként élő festő önmaga és a természet titkait fürkészte, meghaladva a puszta festői szempontú gondolkodást. Mednyánszky lelkületének egyik alapvonása, a természet iránti mélységes vonzalom az európai tájszemléletet megújító barbizoni festők munkásságában is fontos szerepet játszott, akiknek szintén fő témája volt az intim természetkultusz szellemében ábrázolt erdei környezet. A tanulmányjellegű vázlatnak tekinthető Lovas szekér az erdőben szinte személytelen tisztasággal hívja elő a monumentalitás érzetét egy erdőbelső kiragadott részletéből. Mindezt azáltal, hogy a lovakkal vontatott szekér és a foltszerű emberfigura a táj elemeiként felfogva eltörpülni látszanak a meredek átlóra komponált faóriások alatt, mely hatáshoz nagyban hozzájárul, hogy távolról és felülnézetből látjuk őket. A kép – az idős Mednyánszky stílusára jellemző módon – a felszabadult, expresszív ecsetkezelés, az összefoglaló megformálás nyomait mutatja, illetve több helyen a szabadon hagyott falemez-alapot, amely látható háttér gyanánt a kompozíció szerves részét képezi.
