Ámos Imre életének és művészetének egyaránt elválaszthatatlan társa, múzsája és támasza volt szintén festőművész hivatású felesége, Anna Margit. 1931-ben történt megismerkedésük óta a legszorosabb szerelmi és alkotói kapcsolat fűzte össze őket, s összetartozásuk máig alapvetően meghatározza mindkettejük, de főleg Ámos festészetének értelmezését. E kapocs erejét tükrözi a festő naplójegyzetein és levelein kívül az a tény, hogy az életműben aránylag sok olyan mű található, amelyen közvetett vagy közvetlen alakban, páros vagy egyéni portrékon Anna Margit (is) szerepel. Ahogyan Ámos monográfusa, Petényi Katalin megjegyezte: „alakja mindvégig a tisztaságot, hűséget, a távoli otthon békéjét idézi”. Az 1941-es mellképszerű portrén élet- és alkotótárs mivoltában egyszerre jelenik meg, bár kétségkívül ez utóbbi, a közös hivatást jelző ecset, festősapka és az alul még kivehető paletta tűnik hangsúlyosnak. Az ecsetet tartó kéz gyűrűsujján látható a hitvesi jegygyűrű is, de az elnagyolt ecsetvonások sűrűjében annyira intim és filigrán hatású, mintha gyöngéd érzéssel szinte elrejtették volna a képben, hogy csak a figyelmesebb szemlélő találja meg. Ezt a személyes tárgyi utalást egy virágdíszes bross és egy apró fülbevaló egészíti ki, mindkettő az elegáns festőnő öltözetének jellegzetes darabjai voltak, s a festősapkához hasonlóan fotókon is beazonosíthatóak. Az erősen stilizáló festésmód révén Ámos a szeretett arc lényeges jegyeit karakterisztikusan emelte ki: a homlokra fésült hajtincsek, a nagy szemek, az éles szemöldök, az arc és az orr markáns vonalai és formája jól felismerhetővé teszik az ábrázoltat. A becéző felirat – „Mukiról 1941 II.” – alapján a kép nem sokkal az első munkaszolgálat után készülhetett.
