A Nő geometrikus formák között című temperaképpel azonos évben, méretben és technikával készült alkotáson egy geometrikus – főleg hengeres – formákból felépített, fényesre festett fabábura emlékeztető figurát látunk, kezében labdát jelző golyóval, egy merőlegesen egymásba metsző síkokból szerkesztett és ezáltal erős térhatású emelvényre állítva. Ahogy Molnos Péter fogalmazott, témája szerint a modern sportoló ironikus hőskultuszaként értelmezhető a kép („a szobrok magasba nyúló talapzatain a gondolat egykori hőseinek helyét a sport aktuális sztárjai vették át”); ugyanakkor felidézheti Bortnyik Sándor 1928 és 1930 között tervezett konstrukciós játékait is, az ún. Bo-babákat, amelyek a Bauhausban megismert bábszínházi figurákhoz hasonlóan geometrikusan kialakított alkatrészekből különböző variációkban összerakható festett figurális fajátékok lettek volna. A Bauhaus szellemiségét motívumszerűen hívja elő a háttérben látható funkcionalista épület, melynek típuspéldánya Az új Éva című 1924-es festményen is feltűnik, nagyon hasonló kompozíciós megoldásban. Miként azon, úgy itt is (sőt itt fokozottabban) dinamikus térérzetet keltő túlzó rálátásban jelenik meg az extrém nézőpont miatt oszlopszerűen megnyúlt statikus főszereplő, miközben a háttérben lévő épület látványa egy másik, alacsonyabb nézőpontot is játékba hoz. A pszeudoemlékművet mímelő bábu az ellentmondásos, elbizonytalanító térszerkezetben úgy magasodik fel mozdulatlanul, mintha a kép nézője szinte elrepülne fölötte.
