Csók István festészetében külön helyet foglalnak el a művész keleti gyűjteményén alapuló csendéletek és enteriőrök, valamint a távol-keleti, különösen buddhista figurákat ábrázoló, szimbolista hangulatú művek. A Münchenben és Párizsban tanuló, majd az 1900-as évek első évtizedében hosszabb ideig a francia fővárosban élő festő ez irányú érdeklődése összefüggött a 19. század második felének orientalista és japonizáló tendenciáival, melyek az európai festészet több ágában jelentkeztek: az akadémizmus, az impresszionizmus, a szimbolizmus és a szecesszió részeként bontakoztak ki. A Szobabelső kínai szoborral elnevezése ellenére nem annyira enteriőrt, mint inkább csendéletként beállított kínai szobrok és bútorok dekoratív kompozícióját tárja a néző elé. A virágmintával hímzett selyemkelmével letakart karosszéken a szarvas hátán ülő Shouxing, a Hosszú Élet Csillagistenségének bronzszobra foglal helyet. Mellette az áttört faragással díszített márványbetétes asztalkán egy fo-oroszlánpár egymással szembefordított porcelánfigurái láthatók, hátukon gyertyatartóval, melyekből virágok tűnnek elő. A Csók stílusára jellemző dús festőiséggel megalkotott festmény olyan 18–19. századi műtárgyakat ábrázol a művész keleti gyűjteményéből, melyeket – a széket takaró selyemkelme kivételével – ma a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum őriz.
