Uitz Béla monumentalitásra hajló, szuggesztív tehetségből táplálkozó művészetét a modern irányzatok (a francia kubizmus, az olasz futurizmus és a német expresszionizmus) tanulságai nagymértékben befolyásoltak az első világháború idején, amikor Kassák Lajos mellett Uitz az aktivizmus egyik főszereplőjévé lépett elő. Női fej című képét, amely a festő talán legerőteljesebb korszakának szülötte, az egyéni kifejező szándék és a nemzetközi avantgárd egyes jellemzőinek szerencsés ötvöződése jellemzi. A portré műfaj hagyományos felfogásától eltérően a festő láthatólag nem az egyéniség vagy egy társadalmi típus megragadására, hanem általánosabb sémaként, modellként kezelve az alakot tömeg- és formaérzetek kifejezésére törekedett. Az okker árnyalataival plasztikusan megmintázott fej – mint az ábrázolás magja – szilárdan áll a képfelületet átjáró tiszta, kék sodrásban, beleékelődve a nyak izmos kötegén keresztül a dinamikus erővonalak által meghatározott háttér és az ugyancsak lendületes gesztusokkal modellált, markáns kontúrokkal határolt robusztus törzs foglalatába. Feltűnő a vállak átlós vonala, az expresszív torzítás, melynek nyomatékos hatása a csavart formájú bal kar túlzottan magas helyzetéből adódik, fokozva a szerkezet feszességét. A kissé férfias jellegű nő szenvtelen arckifejezése szinte méltóságos nyugalommal emelkedik ki a robbanékony formaképződés közepette. A mű egésze az impulzív erők túláradása és a rendező önfegyelemre jellemző higgadtság közötti küzdelmes egyensúlykeresésről tanúskodik.
